A hagymákról II.

A dughagymákról ültetett hagymák után következzenek a magról vetettek. Általában jellemző rájuk, hogy a magjaik lassan csíráznak, akár 2-3 hétig is eltart, míg előbújnak a földből. Ezért két dologra érdemes nagyon odafigyelni: folyamatosan tartsuk nedvesen a talajt, és olyan helyre vessük, ahol a néhány nap alatt is kikelő gyomok nem fogják elnyomni a csírázó magokat.

Fűszernövényként használjuk a metélőhagymát/snidlinget, illetve a metélő fokhagymát. Utóbbi a snidlinghez hasonló, kevésbé dúsan növő, laposabb levelű különlegesség, lágy fokhagymaízzel, és a nyár végén díszítő, illatos fehér virágokkal, amelyeket a hasznos beporzó rovarok is kedvelnek, és szívesen megtelepednek a kertünkben. Mindkét növény szaporítása tőosztással  a legegyszerűbb: szeptember vége felé, vagy kora tavasszal érdemes kiásni, és egy éles késsel szétdarabolni a tövét. Télre kisebb cserépben a világos konyhaablakba is tehetjük, bár a lombjuk leszárad, földbe ültetve a szabadban is jól áttelelnek. Magról tavasz elején vetjük őket, lehet a lakásban is, inkább hűvösebb és kevésbé párás helyen. Ha már megenyhül az idő, a cserepeket kivihetjük napos, védett helyre, vagy lehet már eleve is kinn vetni, érdemes fátyolfóliával takarni, amíg éjszakai fagyok várhatók.

Zöldhagymák: ezeket minden évszakban szívesen fogyasztjuk, és több fajtából is válogathatunk.

Az ún. téli sarjadékhagyma évelő fajta, a tövéről hozza sarjait, amit folyamatosan, az újhagymához hasonlóan, friss fogyasztásra szedhetünk. Március közepe táján vetjük, és több évig is helyben hagyhatjuk.

A gyöngyhagymát nyers fogyasztásra és savanyításra is használhatjuk, optimálisan március elején vetjük és augusztus elején szedjük fel. Mélyebbre vetjük, és sűrűbbre hagyjuk, mint a vöröshagymát, hogy szép kis fehér fejei legyenek. Lehet próbálkozni a későbbi tavaszi vetéssel, sőt a palántáról, szálanként kiültetéssel. Ebben az esetben esetleg kisebb, de szintén jól fogyasztható fejeket hoz. 

A póréhagymának kicsit később, március végétől április végéig vetjük a magokat szabadföldre, megfelelő mélységre, hogy hosszabb zöld szára legyen; azonban ha van mód a palántanevelésre, érdemes ezt választani. Palántának kisebb edénybe, sűrűbben is vethetjük, 3-4 lomlevelesen, amikor már meg lehet fogni, egyesével szétültetjük, és nyár közepéig is tarthatjuk a szabadban, mélyebb edényben – a nagyobb tejfölös poharak, az aljukat kilyukasztva nagyon jók erre. Szabadföldön vetve a nyár folyamán esetleg többször is ritkítjuk, hogy a gyökerének elég helye legyen, és az öntözésre is odafigyelünk. Általában hidegtűrő fajták, takarással a földben is maradhatnak, és télen is szedhető.

A végére maradtak a magról vetett vöröshagymák, amelyek különböző színűek, formájúak, és a felhasználásra való alkalmasságuk is eltérő.

Termeszthetjük zöld vagy fejes vöröshagymának, egy vagy két éves technológiával, a fajtától függően. 

Egy éves termesztéssel, ha zöldhagymát szeretnénk, kora tavasszal vetünk, és nyár elejére szedhetjük. Ha fejes hagymát akarunk, erre gyors növekedésűek alkalmasak, kora tavaszi vetéssel augusztus-szeptemberre várhatjuk a szedést. 

Két éves termesztéssel is lehet zöldhagymánk, ebben az esetben július közepétől végéig, áttelelésre alkalmas fajtát vethetünk, és április májusban szedhetjük. Fejes vöröshagymának az első évben kora tavasszal vetünk, júliusban felszedjük a kicsi hagymákat, majd októberben vagy következő tavaszon duggatjuk – itt a nehézséget a téli hideg adja, ha nem megfelelő a tárolás, a következő évben nem fejesedni, hanem virágozni fog a hagymánk. Kiskerti termesztésben ezért is érdemesebb a már kész dughagymákat használni.

A hagymafélék növényvédelmében két dologra kell odafigyelni: nem szabad frissen trágyázott talajba ültetni, mert a benne élő kártevők biztosan elérik a hagymát. A másik pedig a hagymalégy, amely évente többször is rajzik (először már a cseresznyevirágzás táján), tojásait a hagyma tövéhez rakja, és a lárvák rögtön berágják magukat. A védekezés nem egyszerű: lehet próbálkozni növénytársítással, sárgarépával együtt ültetve, ebben az esetben érdemes élő,rovarparazita gombákat alkalmazni, gyógynövényes készítményekkel permetezni.

A másik lehetőség a folyamatos takarás a fátyolfóliával, hogy a legyek ne repüljenek be, azonban a talajban áttelelő, átalakuló későbbi nemzedékek ellen a két módszer kombinálása lehet hatásos.

Írta: Miklós Bernadett