A hagymákról I.

A tavaszi vetések, ültetések során fontos szerepet játszanak a hagymák, amiket mindenféle módokon fogyaszthatunk: újhagymának, zöldhagymának, fűszerként snidlingnek és metélő fokhagymának, savanyítva és természetesen fejesen, különböző színekben, formákban, tulajdonságokkal az egész év folyamán. Most elsősorban a tavaszi vetés – ültetésről szeretnék néhány dolgot írni.

Kezdjük a fokhagymával – két ültetési ideje van, ősszel október közepe illetve tavasszal február vége, március első fele. Ennek megfelelően beszélünk őszi és tavaszi fokhagymáról; az előbbiek hamarabb felszedhetők, már májustól fogyaszthatók zöldhagymaként, viszont a tárolást nehezen bírják, nyár végére, őszre fel kell használni. Hosszabb idejű fogyasztásra a tavasszal duggatott gerezdek valók, ezek nagyjából július végére érnek be, szellős, fagymentes, de hűvös helyen tárolva akár tél végéig is eltarthatók. A minél korábbi ültetés nagyon fontos, és az is, hogy egészséges, szép gerezdeket használjunk, minél nagyobbak a gerezdek, annál nagyobb fejekre számíthatunk. A hagymáktól eltérően a fokhagyma kedveli a tápanyagokat a talajban, ezzel együtt szerves trágyát csak komposztált formában érdemes használni hozzá, lehetőleg még ősszel bedolgozva. A termesztés során nem kíván túl sok vizet, viszont a gyommentesítéséről gondoskodni kell, a komposztot meghálálja. Június-július táján elkezd a lombozata száradni, ekkor más semmiképpen ne öntözzük. Amikor a töve a leveleknél is már egészen száraz, lehetőleg tartósabban csapadékmentes időben ásóvillával óvatosan kiemeljük, a földre fektetjük és néhány napig hagyjuk a napon szikkadni, majd jól szellőző helyen tároljuk.

Tavasszal és ősszel is ültethetjük a dughagymákat. Itt is jellemző, hogy az őszi ültetés gyorsabb eredményt hoz, mivel már októberben elkezd begyökeresedni, a csapadékot jobban hasznosítja, tavasszal hamarabb megindul, és áprilisra újhagymaként már fogyaszthatjuk is. Természetesen a tavaszi ültetés is jó, ebben az esetben rövidebb újhagyma-korszakra, és gyors fejesedésre számíthatunk. Ha inkább új(zöld) hagymát szeretnénk, tegyük sűrűbbre és mélyebbre a dughagymákat, és az időjárásnak megfelelően öntözzük rendszeresen, hogy hosszabb fehér része és szép zöldje legyen. Ha fejes hagymát szeretnénk, hagyjunk nagyobb ültetési távolságot, sekélyebbre duggassuk, és a tavasz végétől már ne nagyon öntözzük, így szebben fejesedik be, a gombás betegségek kevésbé károsítják. Házi kertekben a két módszert kombinálhatjuk, nem tesszük túl mélyre, de sűrűbbre hagyjuk, és folyamatosan szedhetjük az új, majd a főzőhagymákat. Nyár elejétől az öntözését hagyjuk abba, és amikor a lombja már leszáradt, a fokhagymánál leírtak szerint szedhetjük, tárolhatjuk.

A kevésbé gyakorlott kertészeknek mindenképpen a dughagymás ültetést ajánljuk, a magról vetett hagymák ápolása, gondozása több nehézséget rejt magában.

A fajták választéka ilyenkor tavasszal igazán bőséges, érdemes a kevésbé ismertekkel is megpróbálkozni. Szellős, hűvösebb helyen a dughagymák hosszabb ideig is tárolhatók, a tavaszról megmaradtak a későbbi vetésekhez is felhasználhatók. Ebben az esetben már fejet kevésbé képeznek, de finom zöldhagymájukat folyamatosan fogyaszthatjuk.

A dughagymás termesztés viszonylag egyszerű, nagyon hasznos társítás a sárgarépákkal együtt ültetni, mivel egymás fő kártevőit (a hagyma- és a répalegyet) kölcsönösen riasztják.  Fogyasztásra alkalmas növényi részük a talajban található, ezért az ápolásuk is hasonló: óvatos gyomlálást, kapálást igényelnek. A talajban levő kártevők ellen jól bevált biológiai növényvédelemmel tudunk védekezni – az Artis nevű, gombákat tartalmazó szert vízzel kijuttatva és a talajba bedolgozva megbízható védelmet nyújt a rágások ellen.

A hagymák viszonylag hamar kikerülnek a kertből, ezért nyár végére, őszre lehet másodvetéseket tervezni a megürült helyükre.

A folytatásban a magról vetett hagymafélékkel ismerkedünk majd.

Írta: Miklós Bernadett 

Földieper vagy szamóca?

A rendszertani és elnevezési kérdés boncolgatása nélkül lássuk, mit is kezdhetünk a kicsi palántákkal így a tavasz elején?

A növény szaporítására a leggyakoribb módszer az ún. anyatövekről az indákon növő sarjak gyökereztetése, amiket augusztus-szeptemberben a legjobb a végleges helyükre telepíteni. Ha erről éppen lemaradtunk, a tavasz eleje is alkalmas lehet az ültetésre, azonban arra érdemes felkészülni, hogy jelentősebb termést így a következő évben várhatunk, mivel a növénynek időre van szüksége begyökerezéshez.

Vállalkozó kedvűek bátran próbálkozhatnak az erdeiszamóca magról szaporításával, a vetés ideje éppen a kora tavaszra esik. Kisebb tálcába, laza, homokos-komposztos földbe szórjuk az aprócska magokat, és vékonyan takarjuk. A kelésig lehet fedni az edényt, de mindenképpen szellőztessük, biztosítsunk elegendő fényt, tartsuk nedvesen a földet (a legegyszerűbb szobai permetezővel szükség szerint spriccelni), óvjuk a befülledéstől. A gondozás a kelés után is hasonló feladatokat és odafigyelést kíván. 4-5 megerősödött lomblevéllel már szét lehet ültetni a növénykéket, amennyiben sűrűn keltek, ha nem, inkább később tegyük ezt meg. Májustól óvatosan, félárnyékban lehet szoktatni őket a szabadtéri körülményekhez. Az erdei szamóca általában az árnyékosabb helyeket jobban kedveli, lehet cserjék alá is ültetni, egy kis napsütésre azért neki is szüksége van. Őszre kerülhet a végleges helyére, télre takarjuk falevéllel, a következő évben pedig bizakodva várhatjuk a különleges ízű, finom termések megjelenését.

Aki inkább a földiepreket részesíti előnyben, most is válogathat palánta kínálatunkból.

Az ültetésnél nagyon fontos a megfelelő előkészítés – tápanyag ellátás: a talaj gazdagítása szerves trágya és komposzt bedolgozásával, valamint a betegségek elleni megelőző védekezés: a megfelelő sor-és tőtávolsága jó szellőzés érdekében (45-50 cm is lehet!), és a talaj takarása agroszövettel, geotextillel vagy száraz szalmával. A tövek közé hasznos néhány kisebb gerezd fokhagymát bedugdosni, ez segít távol tartani a betegségeket és a hívatlan fogyasztókat.

A növényvédelemben a gombás betegségekre és a (talajlakó) kártevők támadására kell felkészülni, ezekre a problémákra a megelőzésen kívül hatékony biológiai növényvédelmi készítmények is rendelkezésre állnak.

Fontos tudni, hogy a földiepret általában 3-4 évig érdemes a helyén meghagyni, utána tövek már legyengülnek, keveset teremnek, így célszerű másik helyen újra telepíteni.

Írta: Miklós Bernadett

A zöldborsóról II.

A zöldborsó az egyik leghálásabb kiskerti növény, ha csak egy kicsi hely is jut neki, érdemes próbálkozni vele. Kezdő kertészeknek is sikert hozhat, a gyakorlottabbak pedig mindig felfedezhetnek újdonságokat, akár a fajták, akár a módszerek között.

Lássuk hát a siker titkait! Lényeges a növény elhelyezése: általában a nedves, hűvös, nehezen száradó helyeken gyakoribbak a betegségek. Szükséges a vetésváltás is, nagyobb területen termesztve ugyanarra a helyre 3-4 év elteltével kerüljön csak vissza a borsó.

Az első lépés a talaj előkészítése. Erre igazán alkalmas idő az ősz vége, ekkor (ásóvillával) meglazítjuk, esetleg felássuk a talajt, kiszedjük az évelő gyomokat, majd a felszínt szépen elgereblyézzük. Az eldolgozás azért szükséges, mert hóolvadáskor, csapadékos tavaszon sok időt, munkát megspórolunk vele, hamarabb kezdhetjük a vetést. Bár a borsó számára a talajt nem trágyázzuk, egy kis segítséget ő is kaphat: talajtól függően bedolgozhatunk 2-3 kg/m2 alginitet, és megszórhatjuk tiszta fatüzelésből származó fahamuval a területet gereblyézés előtt. Előbbi a szerkezetjavítást, utóbbi a káliumellátást segíti.

Vetni a fajtáktól és a kitavaszodástól függően minél korábban érdemes, így több ideje jut a növénynek a lombozat növelésére. Amikor már hosszúak a nappalok, és melegszik az idő, inkább a virágzásra fordítja az erejét, és ha elég nagy a zöldtömege, több termés várható. Kellemes társnövénye a kapor, vetéskor bátran lehet közé szórni.

Ápolása: a későbbi, erősebb növekedésű fajtákat lehet támasztékhoz kötözni, irányítani pl. kihúzott zsinórra futtatni. Így jobban tartja magát, kevésbé dől le a földre és nem szedi fel rögtön a kórokozókat a talajból. Érdemes figyelmet fordítani a gyomlálásra, az óvatos kapálásra, a talaj mulcsozására, mert a gyomok nagyon el tudják venni a borsó életterét, ha nem vagyunk elég éberek.

Megfelelően csapadékos tél után, és nem túl száraz tavaszon általában nem, vagy keveset szükséges öntözni, nagyon igaz, hogy a májusi eső aranyat ér a számára.

A vegyszermentes, biológiai növényvédelemmel is jó eredménnyel lehet gondozni a zöldborsót, a fő szempont a megelőzés. Érdemes figyelni a sor-és tőtávolságra, hogy a növények jól elférjenek, szellőzzenek és ne fülledjenek be, így a kórokozó baktériumok, gombák kevésbé tudnak elterjedni. A betegnek látszó töveket mielőbb húzzuk ki és távolítsuk el a fertőzések megelőzésére. Április közepe- végétől lehet számítani a borsómolyok, majd a bagolylepkehernyók megjelenésére, ellenük a Bacilus thüringiensis baktériumot tartalmazó készítménnyel (DIPEL), 2-3 permetezéssel védekezhetünk. Fontos, hogy csak az éppen kikelő, fiatal lárvákra hatásos, ezért is érdemes ismételni. Jellemző károsítók még a levéltetvek, ellenük narancsolajos készítménnyel (PrevB2)

lehet eredményesen küzdeni, és a két szer együttesen is alkalmazható.

A borsó tenyészideje kb. márciustól június végéig tart, így utána júliusban mindenképpen érdemes másodveteményt (pl. céklát, uborkát, tökfélét, tarlórépát), vagy nyár végén őszi zöldségeket (spenótot, hónapos retket, madársalátát) ültetni.

Írta: Miklós Bernadett

A zöldborsóról I.

Ebben a zord télvégében vigasztalónk lehet – hiszen majdnem mindenki szereti: levesnek, köretnek, főzeléknek, krémnek, és persze ami a legfinomabb, frissen kifejtve eszegetni :) Mit tegyünk, hogy sikeresen teremjen a kertben?

A borsónak vannak titkai, szerencsére azért nem túl bonyolult növény. Jól hasznosítja a télen összegyűlt nedvességet, megfelelő évben öntözni sem kell. A gyökerein élő baktériumok nitrogént termelnek, ezzel a talajt gazdagítják, a következő növények nagyon meghálálják. Elég hamar (júniusra) leterem, utána másodvetésként mehet az uborka, tök vagy cukkini és a cékla.

Érdemes a fajták között válogatni, nagy a kínálat, és mindegyik másban jó.

Idő szerint vannak a korai, a középkorai és a késői fajták. A koraiak bírják a hideget, a tél végén rögtön lehet vetni, megfelelő időjárás esetén elég gyorsan fejlődnek, bár kisebb a termőképességük, a borsómoly és a bagolylepke kevésbé károsítja, és jó ízűek (ajánlatunk: LÉDA).

A középkoraiak kissé fázósabbak, március 2-3. hetében érdemes vetni őket. Vannak köztük tűrőképesebbek, ezek az ún. kifejtő borsók, amik kevésbé édesek, de nem is annyira kényesek, és frissen felhasználva, vagy lefagyasztva nagyon jók (ajánlatunk: DEBRECENI SÖTÉTZÖLD, DEBRECENIVILÁGOSZÖLD, RAJNAI TÖRPE). Kissé igényesebbek, jobb talajt, magasabb hőmérsékletet kívánnak az ún. velőborsók, de meg is hálálják a törődést: édesebbek, hosszabban frissek maradnak, szintén fagyaszthatók, befőzhetők (ajánlatunk: KELVEDON CSODÁJA).

A későbbi fajtákat áprilistól érdemes vetni május közepe-végéig, ezek nagyobb termést adnak, általában a növények is magasabbra nőnek, erősebbek, viszont a növényvédelmük már több figyelmet igényel. Lehetnek baktériumos és gombás betegségeik, és májustól a lepkék lerakott petéiből kikelő hernyók („kukacos borsó”) ellen is megelőző védekezést kell alkalmazni (ajánlatunk: ONWARD, RONDO, ZSUZSI fajták).

Még egy különlegesség az ún. cukorborsó. A piacokon rendszerint mindenhová kiírják, ezzel akarják jelezni, hogy friss és édes (ahogy minden szilva Besztercei, minden alma Jonathán….), valójában az igazi cukorborsó az, aminek a hüvelyét is fogyaszthatjuk, mivel a pergamen réteg hiányzik belőle, emészthető a szervezetünk számára. Párolva, megfőzve finom köret-különlegesség. Ő is az igényesebbek közé tartozik, érdemes azért próbálkozni vele (ajánlatunk: SWEET HORIZONT)

A következőkben írok majd a termesztés titkairól; folyt. köv.

Írta: Miklós Bernadett