A petrezselymekről

A petrezselyem

Az egyik legkorábban vethető zöldségünk, főként ízesítésre használjuk, magában ritkán fogyasztjuk, viszont a jó zöldség-és húslevesek nélkülözhetetlen alkotója. A lombja pedig – frissen, szárítva, fagyasztva folyamatosan, és minden ételhez használható, vagyis minden kertben érdemes és szükséges nevelni.

A termesztés eredményességét a talaj adottságai erősen befolyásolják, gyakori a panasz, hogy a gyökerek gyengék, a kártevők vagy a rozsda miatt nem használhatók. Ebben az esetben érdemes másik helyen próbálkozni, vagy a pasztinákot választani, amennyiben a gyökeret szeretnénk használni, a zöldjéért pedig a kevésbé igényes metélő petrezselymet ültetni. 

A petrezselyem kétéves növény, magja a sárgarépához hasonlóan igen nehezen kel, 3 hétre is szüksége lehet, mire a hajtások megjelennek. Keléskor, és a fejlődése elején fokozottan vízigényes, ezért is alkalmas a kora tavaszi vetése. A szakirodalom szerint lehet augusztus végén, szeptember elején is vetni, ha télre jól megerősödik, át tudja vészelni a hideget és korábban szedhető. Tavaszi vetés után is benn maradhatnak a tövek, a következő évben folyamatosan adhat friss zöldfűszert akár az új vetések megerősödéséig is, majd április táján virágot és magot hoz.

A gyökérzöldségként használt fajták közül a Korai cukor rövid tenyészidejű, már nyár elején szedhető friss fogyasztásra, a hosszabb tenyészidejűek – Félhosszú, Hanacka – tárolásra is alkalmasak.

Laza, jól előkészített, megfelelő nedvességtartalmú talajt kívánnak, a friss trágyázás nem alkalmas számukra, a komposztot meghálálják. Kelés után a sárgarépához hasonlóan szükséges a ritkításra folyamatosan figyelni, érdemes lazítani és nem túl vastagon takarni a talajt. 

A petrezselyem általában kedveli a nedvességet, csapadékosabb időszakokban jóval erősebb a lombnövekedése, mint szárazabb körülmények között.

A lombjáért termesztett ún. metélő petrezselymekből kétfélét is ültethetünk: a sima levelűt és a moha fodrozatút. Utóbbi nagyon dekoratív, kissé kevésbé intenzív ízzel. Vethetjük szabad földbe, vagy akár nagyobb cserepekbe is. Az edénybe nem kell túl sok magot szórni, és általában így is hamar kinövik a földjüket, és elfogyasztják a tápanyagokat, ekkor „palántázhatjuk” őket a szabadba.

A metélőpetrezselymet nevelhetjük fátyolfóliás takarással is, így még intenzívebb a növekedése, tavasszal és ősszel pedig nagyobb védelmet kap az időjárás viszontagságai ellen. 

Írta:

Miklós Bernadett

A hagymákról II.

A dughagymákról ültetett hagymák után következzenek a magról vetettek. Általában jellemző rájuk, hogy a magjaik lassan csíráznak, akár 2-3 hétig is eltart, míg előbújnak a földből. Ezért két dologra érdemes nagyon odafigyelni: folyamatosan tartsuk nedvesen a talajt, és olyan helyre vessük, ahol a néhány nap alatt is kikelő gyomok nem fogják elnyomni a csírázó magokat.

Fűszernövényként használjuk a metélőhagymát/snidlinget, illetve a metélő fokhagymát. Utóbbi a snidlinghez hasonló, kevésbé dúsan növő, laposabb levelű különlegesség, lágy fokhagymaízzel, és a nyár végén díszítő, illatos fehér virágokkal, amelyeket a hasznos beporzó rovarok is kedvelnek, és szívesen megtelepednek a kertünkben. Mindkét növény szaporítása tőosztással  a legegyszerűbb: szeptember vége felé, vagy kora tavasszal érdemes kiásni, és egy éles késsel szétdarabolni a tövét. Télre kisebb cserépben a világos konyhaablakba is tehetjük, bár a lombjuk leszárad, földbe ültetve a szabadban is jól áttelelnek. Magról tavasz elején vetjük őket, lehet a lakásban is, inkább hűvösebb és kevésbé párás helyen. Ha már megenyhül az idő, a cserepeket kivihetjük napos, védett helyre, vagy lehet már eleve is kinn vetni, érdemes fátyolfóliával takarni, amíg éjszakai fagyok várhatók.

Zöldhagymák: ezeket minden évszakban szívesen fogyasztjuk, és több fajtából is válogathatunk.

Az ún. téli sarjadékhagyma évelő fajta, a tövéről hozza sarjait, amit folyamatosan, az újhagymához hasonlóan, friss fogyasztásra szedhetünk. Március közepe táján vetjük, és több évig is helyben hagyhatjuk.

A gyöngyhagymát nyers fogyasztásra és savanyításra is használhatjuk, optimálisan március elején vetjük és augusztus elején szedjük fel. Mélyebbre vetjük, és sűrűbbre hagyjuk, mint a vöröshagymát, hogy szép kis fehér fejei legyenek. Lehet próbálkozni a későbbi tavaszi vetéssel, sőt a palántáról, szálanként kiültetéssel. Ebben az esetben esetleg kisebb, de szintén jól fogyasztható fejeket hoz. 

A póréhagymának kicsit később, március végétől április végéig vetjük a magokat szabadföldre, megfelelő mélységre, hogy hosszabb zöld szára legyen; azonban ha van mód a palántanevelésre, érdemes ezt választani. Palántának kisebb edénybe, sűrűbben is vethetjük, 3-4 lomlevelesen, amikor már meg lehet fogni, egyesével szétültetjük, és nyár közepéig is tarthatjuk a szabadban, mélyebb edényben – a nagyobb tejfölös poharak, az aljukat kilyukasztva nagyon jók erre. Szabadföldön vetve a nyár folyamán esetleg többször is ritkítjuk, hogy a gyökerének elég helye legyen, és az öntözésre is odafigyelünk. Általában hidegtűrő fajták, takarással a földben is maradhatnak, és télen is szedhető.

A végére maradtak a magról vetett vöröshagymák, amelyek különböző színűek, formájúak, és a felhasználásra való alkalmasságuk is eltérő.

Termeszthetjük zöld vagy fejes vöröshagymának, egy vagy két éves technológiával, a fajtától függően. 

Egy éves termesztéssel, ha zöldhagymát szeretnénk, kora tavasszal vetünk, és nyár elejére szedhetjük. Ha fejes hagymát akarunk, erre gyors növekedésűek alkalmasak, kora tavaszi vetéssel augusztus-szeptemberre várhatjuk a szedést. 

Két éves termesztéssel is lehet zöldhagymánk, ebben az esetben július közepétől végéig, áttelelésre alkalmas fajtát vethetünk, és április májusban szedhetjük. Fejes vöröshagymának az első évben kora tavasszal vetünk, júliusban felszedjük a kicsi hagymákat, majd októberben vagy következő tavaszon duggatjuk – itt a nehézséget a téli hideg adja, ha nem megfelelő a tárolás, a következő évben nem fejesedni, hanem virágozni fog a hagymánk. Kiskerti termesztésben ezért is érdemesebb a már kész dughagymákat használni.

A hagymafélék növényvédelmében két dologra kell odafigyelni: nem szabad frissen trágyázott talajba ültetni, mert a benne élő kártevők biztosan elérik a hagymát. A másik pedig a hagymalégy, amely évente többször is rajzik (először már a cseresznyevirágzás táján), tojásait a hagyma tövéhez rakja, és a lárvák rögtön berágják magukat. A védekezés nem egyszerű: lehet próbálkozni növénytársítással, sárgarépával együtt ültetve, ebben az esetben érdemes élő,rovarparazita gombákat alkalmazni, gyógynövényes készítményekkel permetezni.

A másik lehetőség a folyamatos takarás a fátyolfóliával, hogy a legyek ne repüljenek be, azonban a talajban áttelelő, átalakuló későbbi nemzedékek ellen a két módszer kombinálása lehet hatásos.

Írta: Miklós Bernadett